A Mexikói egérdinnye néhány éve jelent meg hazánkban és bátran kijelenthetem, hogy az elsők között voltunk, akik megpróbálkoztunk vele.

Nem mondhatnánk, hogy egy nagyon macerás növény lenne, viszont az elkövetett technológiai hibákra és időjárási tényezőkre érzékenyen reagálhat, ami ugyan nem feltétlenül jár a növény pusztulásával, de a termés mennyiségét csökkenti, olykor jelentős mértékben is.

A magot nálunk is beszerezheted web-áruházunkban : http://m-garden.eu/spd/mexed/Mexikoi-egerdinnye-mag--20-szem

Nézzük akkor, hogyan is kellene:

Története:

Eredetileg Mexikóban és Közép-Amerikában őshonos, lágyszárú kúszónövény ehető termésekkel. A termés színezete és formája a hosszúkás csíkozott görögdinnyére emlékeztet, de a termésméret csak 2-3 centiméter (innen ered köznapi neve is mouse melon = egérdinnye, de valami eszetlen módon nálunk kitalálták rá a datolyauborka nevet.

Vetése:

Vetése március végétől május közepéig történjen meg kis (7cm) cserepekbe, egy cserépbe maximum 2 magot rakjunk.A vetőközeg jó minőségű palántaföld legyen, a vetésmélység kb 0,5-1 centiméter. Az ideális kelési hőmérséklet 20-25 Celsius között van. A kikelő magokat nagyon világos helyre rakjuk és kaphatnak eleinte kevesebb, majd mind több szórt illetve közvetlen napfényt is. A szoktatásra azért van szükség, hogy nehogy kipalántázás után megégjenek a palánták a hirtelen napfénytől.

Palántázás, termesztés:

Nos, itt jön a lényege, hogy miért mondtuk azt, hogy egy cserépbe maximum két mag. A pikírozást ugyanis nem szereti, azaz ha többet kell szétültetnünk, mert több növényünk van egyben, az sokszor sikertelen lesz, ha a növénykénk túl is éli az bizony visszafogja a fejlődésben. Tehát a kis cserépből vegyük ki a földlabdát és földlabdástól ültessük ki. Feltétlenül fontos, hogy az utolsó fagyveszély elmúlását várjuk meg, mert kimondottan fagyérzékeny.

A sortáv és a tőtáv 1*1 méteres legyen, de ha helyünk van, hagyhatjuk 1,5*1,5 kötésben is. Mivel hosszú, olykor 3 métert is meghaladó szárai vannak, ezért mindenképpen szükségünk lesz támrendszer kiépítésére. Lehet ugyan szabadon a talajon is hagyni, de akkor a szedésével iszonyatosan meg fogunk szenvedni :) a derekunk pedig elátkozza a pillanatot, mikor odahoztuk ezt a növényt a portánkra.

Talajra nem különösebben igényes (a jó tápanyag-ellátottságú talajt azért meghálálja) , de a nagyon kötött, agyagos talajokon nem igazán érzi jól magát (TIPP: ezen segíthetünk, ha egy nagyobb gödröt feltöltünk jó minőségű földdel és abba ültetjük be a palántát) a pangó vizet sem szereti. Fényigénye közepes-nagy (teljes árnyékba ne is ültessük), vízigénye közepes, de hosszú meleg kánikula és szárazság esetén figyeljünk oda az öntözésére, mert mind a termés mennyiségére, mind a minőségére káros hatással lehet a forrósággal párosuló vízhiány.

Ha jól érzi magát, június második felétől már virágzik és június végétől, július elejétől már szüretelhetjük terméseit. A szüret pedig jó és folyamatos elfoglaltság, ugyanis egészen az első fagyokig folyamatosan terem.

Szedés:

Na, ez egy kritikus pont, a legtöbb csalódás itt érhet bennünket. Szükség van ugyanis némi gyakorlatra, de mivel nyersen is ehető a termés, így ezt viszonylag gyorsan meg lehet tanulni és érdemes is rászánni magunkat, mivel a későbbi élvezeti érték ettől függ.

1. még nyers: a termés még apró, inkább kemény mint rugalmas, színezete halvány, kóstolva majdnem izetlen

2. pont jó: a termés rugalmas, szinezete jellegzetes, de nem túl sötét, íze jellegzetes (kissé citromosan enyhe uborkás)

3. túlérett: A termés kemény, szinezete sötétzöldre válthat, íze különösebben nem változik,de a termésfal elvékonyodik, megkeményedik, ezért élvezeti értéke csökken.

Felhasználás:

A dolognak csak a fantáziánk szabhat határt. Ehetjük nyersen (nem fogunk tőle kellemetlenül uborkaízűt büfizni), friss salátákhoz adhatjuk egészben vagy hosszában felezve vagy negyedelve. Persze elrakhatjuk télire tartósítva savanyúságként is.

További fontos tudnivalók

Ne vessük márciustól korábban, mert a szárak vékonyak lesznek a kevés fénytől, illetve meg is nyúlnak. Ennek következménye az összegabalyodó növényszárak lesznek, amit viszont nem fogunk tudni kibogozni illetve a szárak törékenyek lesznek.

Próbálkozhatunk szabadföldi vetéssel május második felétől, de tapasztalatból kijelenthetjük, hogy nem érdemes.

Ha kertünk nincs, akkor is megpróbálkozhatunk vele, de legalább 30-40 cm átmérőjű cserepet használjunk.